Van egy aprócska kis spirituális oldalam, vagy legalábbis én így nevezem. Nem hiszek a csodákban, de keresgélem az összefüggéseket, és néha, ha nem találok racionális választ, találok mást. Ahogy az idei első bejelentkezésből kiderült, egész nagy lendülettel kezdődött az év. Nem értettem, nem szokott ilyen vágta lenni, aztán egyre többször belefutottam a kínai horoszkóp magyarázatába, mondván, hogy 2026 egész menőnek ígérkezik. Mondjuk hivatalosan csak pár napja tart a kínai újév, de én most ebben találtam meg a magyarázatot erre az aktív időszakra. Fogadjátok hát sok szeretettel a kis – nyilván nem rövid – összefoglalót, hogy mi volt, és mi lesz.

Január, nem is vagy te olyan unalmas! 🙂

Lehoztunk egy remek kis utazást, Sepsiszentgyörgyön töltöttünk pár napot. Egy nagyon érdeklődő, és kedves közegben, hol egész szakmailag, hol pedig kevésbé szakmailag, de bemutatkoztak boraink. Kár, hogy ilyen messze van, ha tehetném, nem csak ilyen ritkán mennék. Amúgy egyedül terveztem az utat, mert nem csak nekem sűrű az év eleje. Nem akartam terhet senkire, gondoltam megoldom. De egy barátnőm megsajnált, és megkért, hogy kérjem meg, hogy elkísérjen. Egész hálás vagyok, mert egyedül tényleg rohadt hosszú utam lett volna. Nagyon barátságos és segítőkész emberekkel ismerkedtünk meg, a házigazdáink végtelenül aranyosak és figyelmesek voltak. Remélem lesz még ilyen alkalom.

Rá következő héten ismét összeült a női klubunk, a szokásos csapat. Az alapító társunk lakásán csacsogtak most a lányok, és realizáltuk, hogy még mindig repül az idő, hiszen már a második éve tartjuk eme jó hagyományunkat. Hogy összeülünk, kóstolgatunk, és közben „megváltjuk a világot”. A hónap közepén még minden tiszta hó volt, ami arra sarkalta a kreatív csapatunkat, hogy érdemes lenne ezt megörökíteni, hiszen nincsenek havas képek a portfóliónkba. A sors is úgy akarta, hogy egy helyen legyünk, és még a hó pont ne olvadozzon el. Szóval összeállt a dream team, és megint zseni képeink lettek. Most legalább van mit használni, én mindig elfelejtek képeket csinálni.

Aztán az idei Vince-napot kicsit visszafogottabb hangulatúra vettem, ugyanis meglátogattak barátaim – ha a hegy nem megy Mohamedhez, ugye. De azért így is beesett egy nagyobb kóstoló csapat. És képzeljétek, most nem egyedül hoztam le az estét, ugyanis a barátaim kitalálták, hogy ahelyett, hogy ők is beülnek a kóstolóra, inkább segítenek. Szóval egész fullos kiszolgálást kapott a csapat, én pedig végtelenül hálás voltam. Aztán nyargaltunk tovább. Szintén egy nagyon szeretem rendezvényen vehettünk részt; egy régi, kedves közeli ismerős Budapesten egy kávézóban mutatta be szenzációs képeit, ahol a megnyitót Zsirai borok kísérték. Megható, és bűbájos este volt, gyönyörű festményekkel és inspiráló emberekkel.

És még mindig nincs vége a hónapnak. Ugyanis január végén egy szingapúri szakmai csapat látogatott el Borvidékünkre, és hozzánk is betértek egy kóstolóra. Összefogtunk páran helyi borászok, hogy minél tartalmasabb napokat biztosítsunk, a mi feladatunk a reggeliztetés lett pluszban. Ismét rá kellett jönnöm, hogy én amúgy imádok brunch-olni, és megfogalmazódott pár gondolat a jövőre nézve. Na de erről majd később.

Furmint Február, vagy amit akartok

Nagy nehezen, de elérkezett ez a hónap. Az első hét az picit csendesebben zajlott, végre volt időm többet irodázni, és intézkedni. Na de aztán csak belendültek az események. A mádi kóstoló kör elkezdte a hagyományos új évjárat kóstolóját. Az első kanyar után gyorsan le is csaptam a második körre, így február közepén nálunk jelent meg a már nem is annyira kis szakmai csapat. Nyilván szétizgultam a fejem, pörögtem két napig a kajával, a különböző sütikkel, kenyérrel. És természetesen azért kicsit csak feszengtem azért, hogy vajon mit szólnak majd a borainkhoz. És rendkívül jó érzés volt, hogy nagyon sok pozitív megerősítést kaptunk, hogy szépen haladunk az utunkon. Király, mert mi is ezt érezzük, és elmondhatatlan öröm, hogy ezt látják ők is.

És még mindig februárban vagyunk. A sok teendő, és intézkedés mellett egyre tudatosabban épül be a napjaimba a kikapcsolódás, amiben nagy segítség, hogy egész sokan járnak felém. Köztük Mutterka, aki a barátaival itt töltött Mádon pár napot. Kinevettem magam, rengeteg szeretetet kaptam, és természetesen jó anyai szokáshoz híven a hasam se volt üres egy pillanatig sem. És most nem hiányzott az asztalról a madártej, hiszen cserébe megfigyelhettem a fánk készítés rejtelmeit, és a 96 darab elkészült termék egész sokáig kitartott. Cserébe megtanítottam jól élni a csapatot, szombaton rábeszéltem őket egy pezsgős reggelire, mondván úgyse mennek sehova aznap, és ezért egész hálásak voltak.

Párhozamosan barátokkal mi is sürögtünk a konyhában eleget, a sok hazai íz után kimchi gyártásába fogtunk, aminek a sikerességét egy közös vacsorával ünnepeltük. Hát kívánok mindenkinek ilyen klassz szombatokat.

Aztán a rá következő héten, pont a kínai újév kezdetének estéjén a női klub újra összeült. Nem is kell mondanom, lassan mindenki tudja, hogy természetesen szokásosan nagyon jól éreztük magunkat. Viszont volt egy nagyon megható része ennek az estének. Hiszen egyik tagtársunk rengeteget mesélt saját családjának hagyományairól, hogy ők hogyan ünneplik meg ezt a napot. Szívmelengető volt egy pici ideig látni egy másik kultúrát, és talán leheletnyit átélni ebből a hangulatból. Szóval a csajok között is most a Ló Éve volt az egyik téma, rengeteg ötlet és gondolat cikázott. Amúgy sem nagyon szokott az agyam unatkozni, de most tömérdek terv és elképzelés van a fejemben. Ami egy kicsit nehezíti az életemet, hiszen megint aranyhal memóriám lett, megint megmentőkre szorulok. De idén sok minden lesz, ami még nem volt, ez tuti. És nagy reményem, hogy a sors fogja a kezem. Ez iromány megszületése előtt a Mosolybor csapat is találkozót hirdetett, ahova egész sokan el tudtunk menni. Jó volt újra találkozni, már sokukat egész rég nem láttam. Szeretem ezeket az energiákat, mindig feltöltenek és lendületet adnak ezek az alkalmak. És igen, megint lesz licit, és megint egy jó ügyet fogunk támogatni. Az biztos, hogy a tállyai Kerekdomb Fesztiválon tartunk egy kóstolót, azt már most fel lehet jegyezni a naptárakba. A többiről pedig úgyis valahol informálunk mindenkit.

Ma pedig készülődés van, hiszen sűrű napok következnek: Mádon Furmint Február, aztán Miskolcon a Lignum Bistro-ban borvacsora. Rá következő héten Zalaegerszegen járok majd a Fehér Hattyú Étteremben, és ez még mind február. Márciusról még nem is merek beszélni, mert az aztán tényleg nagyon durva lesz. És akkor a tervekről még nem is esett szó. De fog, azt ígérem. Most viszont eldobom a tollam, mert ennyi szerintem elég volt belőlem. Most sok mindenkivel személyesen is fogok találkozni, de ha mégsem, akkor az online térben hamarosan újra jelentkezem. Viszlát!