Már áprilist ír a naptár, nem csak a bolondok napját hagytuk hátra, hanem a Húsvétot is. Ugyan ilyen szélsebesen pörögnek az események a szőlőben, hiszen egész sűrűn csodaszép tavaszias időnk van. Ez most a márciusi bejelentkezés vol. 2, ahogy ígértem, íme.

Márciusi ífjak, Bolondok Napja, és ami közötte van

Lehet, hogy nem említettem még, de azért is tűnt egész fárasztónak az év eleje, mert tavaly megfogalmaztam egy új célt: ismét nekifutok a félmaratoni távnak. Tudtam, ha akkor és ott nem nevezem be magam, akkor nem fogok tenni érte, és nem készülök fel rendesen. Egy decemberi unalmas estén, ahogy nyomkodtam a telefonom, felvillant a lehetőség, és gyorsan lecsaptam rá. Kitöltöttem a szükséges adatokat, elutaltam a nevezési összeget, és lefeküdtem aludni. Másnap nem voltam biztos, hogy ezt félálomban valóban megtettem, de visszakerestem a történéseket, és ez nem csak egy álom volt. Úgyhogy elkezdődött egy kemény felkészülés, célok a fejben, egyedül az időjárás nem vett komolyan. Általában vasárnaponként jutott időm hosszabb távokon futkorászni, de természetesen az év elején szinte minden vasárnap valami volt: hol baromi hideg erős szél, hol hóesés, hol óriási sár és mínusz fokok. Hát ha nem március 22-re esett volna ez a félmaraton, biztos semmi nem vett volna rá, hogy kitegyem a lábam a házból. De egyre közeledett az időpont, így nem volt választásom, csak a futás. Őszinte leszek, már alig vártam, hogy eljöjjön a rajt napja, és utána megengedhessem magamnak, hogy ilyen nyomorék időben inkább zárt ajtók mögött maradjak.

Cserébe a több hónapos szivatásért, csak összeszedte magát az időjárás is, és egész kellemes, szinte tavaszias napon startolt a verseny. Rengeteg ember indult neki a hosszú távnak, ami óriási erőt adott, hogy nyomjam, és meg se álljak. És így is tettem, lefutottam, ahogy szerettem volna, javítva az időmön, tartva a tervet, és sikeresen elértem a célt. Na de hát Kata vagyok, nyilván ha már Budapestig eljutottam, azért csak sikerült egy kis munkát találni magamnak. Szóval ahogy befutottam, levezetésként visszaszaladtam a szállásomra, összeszedtem a cuccom, és lerongyoltam Somlóra. Erről még most nem nagyon beszélhetek, de hamarosan lerántom a leplet a projektről. Annyit elárulhatok, hogy köze van a Somlói Vándorhoz. Tettük amit kell, amit szerettünk volna, és olyan hatékonyan töltöttük az időt, hogy végülis késő délután visszapattantam Viharba, és felcsatangoltam még Mádra.

A március vége munkában is erőltetett menet volt, szinte haza se értem, fel sem fogtam mi történt, másnap meló ezerrel.  Kóstoló, szakmai kóstoló, dűlőtúra, újabb kóstoló, interjú váltogatták egymást. Közben a szőlőben lévő munkáink is felgyorsultak a meleg hatására. Ebből amit kiemelnék, az a sorköztakaró növényzet. Pár éve már mi is nekiálltunk kísérletezgetni különböző magkeverékekkel, de nyilván ezek olyan dolgok, amik nem egy-két éven belül mérhetők. Úgyhogy most ebbe ástuk bele magunkat, és kísérletezésünk folytatódik. Már alig várom, hogy kihajtsanak. Lesz egy terület a Középhegyen, ahol szinte csak virágmagok kerültek a földbe, elképzelni se merem, milyen csodaszép lesz. Ááá imádom a tavaszt, mindenhol virágok, jó illat, színek, mini neon levelek, és már a szőlőn is látszik, hogy nincs megállás, hamarosan minihajtások lesznek mindenütt.

Április, ez nem tréfa

Ugyan egy kisebb kanyarral, de április 1-én Pécsen volt jelenésem. Pár szemeszter óta a Pécsi Tudomány Egyetem Borkult címszóval Borkultúrális ismeretek kurzust tart, melyhez a Junibor Egyesület lelkesen csatlakozott. Szerdánként két előadást hallgathatnak meg az érdeklődők, melyből az egyiket általában egy egyesületi tag tarthat meg. Minden szemeszter előtt megkapjuk a lehetőséget, hogy válasszunk egy alkalmas időpontot, és az enyém egész tudatos választás volt. Ugyanis az egyik miniHurka pont ezen a napon született. Bár a családi nagy szülinapi buliról lemaradtam, de így legalább személyesen tudtam odaadni az ajándékot. Tanulva a tavalyi esetből, mikor elmerészeltem menni Pécsre a thaiföldi ajándékok nélkül, bebiztosítottam magam, és a lehető legmegbízhatóbb emberre bíztam az ajándék beszerzését és tárolását, aki nem más, mint a Hurka. Ez tutira megvolt, úgyhogy már csak a húsvéti ajándékokról kellett gondoskodnom, és nem tudom mi történt, de azt se felejtettem el. Szóval nem dobáltak meg legokkal a lurkók, minden simán ment. Az előadás is tök jól sikerült, rég izgultam ennyire. Valamiért olyan megtisztelő egy ekkora előadó teremben ácsorogni ennyi érdeklődő szem előtt. Bízok benne, hogy sikerült egy kicsit bővíteni a diákok tudását a borokról.

Tesóm meggyőzött, hogy ne siessek annyira haza, úgyhogy pár napot velük töltöttem. Pénteken egy kisebb fajta buli is szerveződött a kertben, nagyon jó volt találkozni régi ismerősökkel, barátokkal, hiszen sok mindenkit években mérhetően nem láttam. Viszont másnap elhagytam a várost, és csattogtam vissza Hegyaljára, mert volt mit tenni. Úgyhogy én most az igazi ünnep előtt ünnepeltem. Bár azért figyeltem arra, hogy ne toljam túl a melót Húsvét alatt, és ez is sikerült. A munka előtt/után jutott idő hol medvehagyma vadászatra, hol kalácssütésre, hol kertszépítésre. Voltak, akik lelkesen segítettek, de volt, aki lelkesen keresztbe tett – Prézli nevezetesen, aki amit csak lehetett, ellopott, megrágott, és sértődötten morgolódott, ha megpróbáltuk visszaszerezni az elcsent holmikat.

Vannak, akiknek most a tavaszi szünet következik, a gyerkőcök többsége boldog, hogy nem kell intézménybe menni. A szülők többsége megpróbál értelmes időtöltést találni erre a pár napra. Nálunk is megteltek a vendégszobák, és legnagyobb örömömre zömében barátok foglalgattak hozzánk. Bár épp a szokásos végkimerültség miatti betegség próbál meg visszatartani, de nem fog, mert ezer a dolog a pincénél, és persze szeretnék a barátokkal is időzni. Úgyhogy lecseréltem a borospoharam egy bögrére, tolom a gyömbérteát és a vitaminokat. Kóstolgassatok helyettem is, és élvezzétek a napsugarakat, a virágokat, összességében a tavaszt. Viszlát!