Túl vagyunk egy igazi áprilison, azaz tréfa volt rendesen az időjárás részéről. Ami nem volt, az az eső, és most nagyon várjuk, hogy a mondás beigazolódjon: májusi eső aranyat ér. No de lássatok csodát, ez mind áprilisban történt. Ja meg májusban, kiegészítettem.

Húsvéti levezetés, és a nagy találkozások

Igen, valahol itt hagytam abba. Szóval Húsvét után azért még kevesebb volt a rendezvény, meg a hideg esték, és néha a hideg nappalok miatt a vendég is kevesebb volt. Na de miből nincs sose kevés? Természetesen a munka. Egész sokat voltam most én is kint a szőlőben, szépen színváltós lettem – a fejem és a kézfejem lebarnult, a többi takarásban volt. A pincében is találtunk melót, elkezdődött a 2025-ös évjárat összerakósdi, most egyelőre még csak fejben.

Közben a tavaszi szünet miatt sok báratom megfordult a borvidéken, nagyon jó volt velük találkozni. Sajnos a betegség az egész sokáig kísérgetett, de nem vette el a kedvem, nem engedtem neki. Olyannyira, hogy hétvégén útnak eredtem, ugyanis egy meglepi szülinapra szaladtam. Szabó Edit neve többször szerepelt már e sorok között, hiszen neki köszönhetem, hogy rávettem magam a naplóírásra. Na jó, azaz ő vett rá. Április elején kerek szülinapja volt, és a női borászok összefogásával egy aprócska kis meglepetés felköszöntőt tartottunk a Nyakas Pincénél.

Egy igazán kedves és megható köszöntő volt, jó volt ismét találkozni a lányokkal. Ritkán van olyan alkalom, amikor nem a munka hozza össze a borász csajokat, hanem az ünneplés. Koccintottunk, tortáztunk, és nagyokat beszélgettünk. Toltam egy beauty sleep-et, és másnap csapattam hazafele.

Szorgos hétköznapok, kis kitérővel

A következő hét is menős volt, a hét elején a pincében és a szőlőben intézkedtem. Bár az esték még mindig hidegek voltak, napközben többször egész napos időnk volt. A szőlőcskéink is szép lassan keltek életre, és elérkezett a kedvenc időszakom: minihajtásoooook. Imádom, ilyenkor milyen kis érülékenyek, aztán pár hét múlva meg el se fogom érni a hajtáscsúcsokat.

Mivel még tényleg nagyon kis picik voltak, a földmunkákkal foglalkoztunk sokat. Eltűntek a hatalmas szikladarabok a sorokból, be van kapálva minden, a szőlőnek megalapoztuk a helyét, most már nőhetnek szépen, ügyesen. Hétvégén ismét rohanásban voltam, pénteken még reggel borkóstolót tartottam, aztán Viharba pattantunk, és elgurultunk Szobra. Mindenkinek most van a szülinapja, és mindenkinek kerek. Úgyhogy megint köszöntés, koccintás, és persze másnap korán reggel már úton hazafelé.

Maradj otthon, vagy ne?

És akkor egy nem szokványos történet, végre Kata nem ment sehova két hétig! Én se hittem el, vissza kellett pörgetni a kincses kalendáriumom, de valóban itthon voltam. Na mondjuk nem mintha itt ne történnének dolgok, majális a szokásos munka és barátok keveredése volt, május második hétvégéjén pedig lezajlott a második Mád Wine Challenge. Fel se tűnt, hogy repül az idő, mert borvidéken belül is folyamatos mozgásban voltam.

El is érkezett a május közepe, amikor ismét részt vettem az Országos Borversenyen. Nagyon szuper csapatom volt, jó volt velük bírálni, a szervezők szívüket-lelküket beleadták, hogy minden flottul menjen. És szerintem így volt, mert minden tökéletesen sikerült. Épp hogy leraktam az utolsó poharat, gyors ebéd után szaladtam haza, másnap jött egy nagyobb szakmai csoport, és közeledett egy újabb rendezvény.

A pünkösdi hétvégék amúgy is mindig kicsit mozgalmasabbak, az év első olyan hosszú hétvégéje ugyanis, amikor már szuper az idő kinti rendezvényekhez. Hagyomány lesz lassan a Mádi Pezsgés is, én a megszokott helyemen, a TR udvarán töltögettem ismét a pezsgőcskéinket. Sokan ellátogattak, remek idő volt, jól éreztük magunkat.

És ezzel vége lett a májusnak. Igazából már hetekkel ezelőtt elkezdtem ezt a naplót, gondoltam majd jól leírom mi történt áprilisban, de csak most sikerült pontot tennem a végére, így jutottunk el végül májusig. Kicsit lerövidítettem, mert egész sok karakter lett volna.

Már a szőlő se mini, már több helyen a virágzás is lezajlott, amik ugyan kimaradtak a leírásból. De ígérem, a júniusi tartalmasabb lesz. Rohangálok tovább, nyomjuk a rendezvényeket, izgulunk a permetezéseken, szóval nem csoda, hogy ismét szét vagyok csúszva. Legyen szép a június, viszlát!