Szüret utáni hangulat. Igaz, így könnyű, ha már augusztusban nekiláttunk. De volt bőven más dolog még azért ebben a hónapban, nehogy már egyszerű legyen, és ne csak a szüretre kelljen koncentrálni. Látszik, hogy kezd azért lelassulni az élet, a szokásos módon most megint ágynak dőltem, de így legalább van időm életjelet adni.

Események a köbön

Bevezetőben említett dolgok, a szüret közben még ilyenek is történnek. A hónap első hétvégéjén a faluban fesztiváloztunk. Pénteken a Mádi Kör Egyesület szokásos évjárat kóstolóján voltunk, idén egy sajtótájékoztatóra is sor került. Másnap kezdődött a Furmint Ünnep. Csakhogy most megosztott erővel, hiszen csapatunk egyik része a Vendégházunk udvarán szokásos módon várta a vendégeket, míg a másik fele a Szent Tamás dűlőn nyomult. Hol épp dűlőtúrát vezettem, hol épp töltögettem a borokat a TR Művekkel karöltve. De megérte, csoda helyszín, és még az időjárás is mellénk állt.

Véget se ért szinte a hétvége, ki se pihentük magunkat, hétfőn folytattuk tovább a szüretet. Még mindig folyamatosan izgulok, minden nap. Sose vagyok teljesen biztos abban, hogy ez lesz-e a tökéletes nap. Idén kétszer is volt olyan, hogy elkezdtük, majd megtorpantam. Vártunk, vártunk majd újra nekiindultunk. Na ez egy kicsit megnehezítette az életet, mert tényleg napi szinten kellett újra gondolni mindent. De végül csak megteltek a hordócskáink száraz bor kezdeményecskékkel, a hónap végére pedig minden mustunk ezerrel nekiállt melózni. Csak úgy csattognak a kotyogók, zenél a pince. A nehezén túl vagyunk, de még akad kint himbálózó szőlőfürt. Már nem idegeskedem annyit, csak bízok abban, hogy az idő mellénk áll, és készítgetem magam még egy utolsó hajrára.

Szeretem projekt

A szeptember most már egyet jelent számomra a Mosolyborral is. Hiszen már hagyománnyá vált a tállyai Kerekdomb Fesztiválos borkóstolónk, és természetesen az azt követő licit. A kóstolón olyan különleges borok voltak, mint például a mi Narancs Sárgamuskotályunk, amit pont a szüret előtt palackoztunk. Szóval nagyon izgalmas volt ez a nap. Idén a Búzavirág Egyesület számára ajánlottuk fel a befolyt összeget, akik itt munkálkodnak a borvidéken. Márta, az egyesület alapítója mondott pár gondolatot a működésükről, a mindennapjaikról. Nagyon nehéz volt megszólalni utána, és azóta is viszem magammal ezeket a mondatokat. Nem tudom, mekkora segítség az, amit mi a Mosolyborral tudunk adni, de abban biztos vagyok, hogy a legjobb helyre került az adományunk. Hálás vagyok az ilyen lelkes emberekért, és azokért, akik segítették ezt az ügyet.

Másnap pedig egy izgalmas, új kaland kezdődött Mádon, utcavacsorát tartottunk. A helyi éttermek, borászatok csaptak ki a főutcára jó pár asztalt, és vártuk sok szeretettel főleg a helyi lakosokat egy közös lakomára. De mindenki előtt nyitva volt a lehetőség, meg is telt a tér rengeteg emberrel, és jó hangulattal. Remélem, ennek lesz folytatása.

Olasz csavar

A szüret közben velem beszélgetni szinte lehetetlen. Késő este, amikor hazaesek, akkor néha még van erőm rápillantani a telefonomra, de csak néha. Így esett az eset, hogy valamelyik lestrapált pillanatomban, már félig álomban észrevettem, hogy napok óta nem nyitottam meg az egyik csevegő appot, de pár piros kis számocska jelezte, hogy ideje volna. Egy ismerős Olaszországból üdvözölte, hogy már a barátai is Zsirai bort iszogatnak, ha Magyarországon járnak. Hozzátette, milyen szuper lenne, ha ott is lehetne kapni. Bár mindketten nyakig voltunk a szüretben, de megbeszéltük, hogy ez így nem állapot, csináljunk valamit ennek érdekében. És nagyon hirtelen, de összeállt egy olasz vacsora, mellé Zsirai borok. Az idő szűkében, és a szüreti hajtásban nem is nagyon tudtam ezt túlgondolni, és rögtön lefoglaltam egy repjegyet Rómába és vissza. Persze, Kata nem megy csak úgy nyugisan sehova, azért a hajnali gép előtt este Budapesten lenyomtam egy kóstolót, és csak utána hagytam el az országot. Rengeteg élményt szereztem, a vendéglátóim csodálatos emberek. Sokan eljöttek a vacsorára, rengeteg pozitív visszajelzést kaptam, imádtam minden percét. Nehezen indultam haza, de vártak a feladatok, fejest ugrottam a hajtásba ismét.

Na, ennek is köszönhető, hogy most itthonról, a csésze forró teámat markolászva írogatom búcsú szavaimat. Már belekezdtem az októberbe, és úgy tűnik, itt is lesznek izgalmak. Hamarosan újra jelentkezem. Viszlát!