Az a helyzet, hogy tavaly év végén kisebb lázadás tört ki Zsiraiéknál, amiért abbahagytam a napló írást. De sikerült levernem ezt, nyilván kompromisszumokkal, ami nem más, mint hogy néha-néha mégiscsak adok magamról, rólunk életjeleket. Íme, az első füstjelek az új évből.

Még egy kis 2025

Nem vagyok egy ülős típus, de őszintén most én is nagyon vártam az ünnepi időszakot. Nem csak azért, mert köztudottan a Karácsony a kedvenc ünnepem, hanem mert tényleg elfáradtam. Olyan gyorsnak éltem meg a tavalyi évet, és annyiszor próbáltam csak pár mondatba összefoglalni, mégsem sikerült. Ilyenkor ráeszméltem, hogy igazából rengeteg minden történt. Annyira tartalmas volt, és annyi mindent adott, nehéz szavakba önteni. És nem annyira szeretem ismételgetni magam, hiszen két hetente beszámoltam róla. De azért illően le kell zárni az évet decemberben, ezért itt egy rövid visszatekintés: kemény év volt, rengeteg kalanddal, munkával, kihívással, felejthetetlen élményekkel, egy-két mélyponttal, és egy igen csak emlékezetes szürettel. Szóval igen, úgy éreztem nem csak hogy szükségem van egy kis kikapcsolódásra, de talán most megérdemlem. A fiúk is keményen tolták az évet, nekik is bőven kijárt a szabadság és pihenés, szóval Pincészetünk kiürült december közepén, elcsendesedett a táj és a pince.

Én pedig útnak eredtem, szokásosan, és szinte meg se álltam. Hol a barátokkal töltöttem fantasztikus pillanatokat, hol a családommal igyekeztünk ünnepi hangulatot teremteni, és közös pillanatokat megélni. Jó, azért csak sikerült még az ünnepek előtt dolgozni, hiszen az utolsó kiszállításokat megnyertem magamnak, mondván, hogy amúgy is átszelem az országot oda-vissza.

Sok tradíció folytatódott ebben az időszakban, mint például barátokkal közös vacsorák, családdal töltött Szent Este karácsonyi dalok visításával megfűszerezve, desszertpálya lehozása, és a hagyományos Szilveszter.

Köszönöm mindenkinek, aki velem tartott ezeken a csoda napokon, tökéltesen újult erővel sikerült elkezdeni 2026-ot.

New year same old me

Ha van ember, aki már várta az első hivatalos munkanapot, az én vagyok. Kipihentem magam, feltöltődtem, jöhetnek a feladatok, amiből azért így januárban is akad. Bár az időjárás folyamatosan keresztbe tesz, de találunk mi munkát bent bőven. Nem mellesleg örülünk ennek az időnek, kellett ez már. Nem csak hogy csodaszép, de amúgy is régen volt már ilyen, igazi téli idő. Mindenhol hó, állandó mínuszok. Mondjuk ebben az időben azért tényleg kemény kint melózgatni, de még nem vagyunk elkésve semmivel.

Prézli bírja a legjobban szerintem ezt a telet, állandóan hógolyókat műtök le a lábairól, de amint végeztem, szalad vissza, és élvezi, hogy megeheti a havat. Hókutya. Annak ellenére, hogy utálom a papír munkát, most még azokat is élvezettel csinálgattam. Megy az intézkedés, kóstolgatás, tervezés és szervezés. Megvolt az idei első kóstolóm, a vendégház ébredezik téli álmából. Azért egy jó kis utazás sem maradhat ki ebből a hónapból, a hétvégén irány Sepsiszentgyörgy. Nem, most nem csak szórakozásból, bemutatkoznak a Zsirai borok. Szóval nálunk nem annyira unalmasak ezek a januári napok. Ennek ellenére jut idő most még a kis hobbiknak, előkerült megint a kovászom a hűtőből, néha-néha sütök valamit, csak úgy. Nyomom a téli madáretetést, már vagy 20 kiló szotyit kiszórtam, de van benne egy aprócska kis önös érdek, imádom nézni, mennyi sok fajta madár repked a hátsó kertben. Prézlivel is több időt töltök, újra formában van, és már nem fárad el annyira egy jó kis séta után. És tél van, és korán sötétedik, és gyertyafényben olvasgatom a már réges-régen kiszemelt könyveimet, akik jó ideje arra vártak, hogy végre levegyem őket a polcról. Imádom a telet, csend van, nyugalom, tiszta a táj.

Na, azt gondoltam írok két sort, és kész, nem fárasztok senkit a hosszú tartalommal, de hát megint kicsit többre sikeredett. Ez van, ha az ember több hetet próbál meg összesűríteni, és ebben benne van egy évváltás is. Nem tudom, mikor, de valamikor újra küldök füstjeleket, addig is mindenkinek szép telet! Viszlát!