Mád–Szeged, Mád–Andornaktálya, Mád–Jászberény, és újra Mád. Még jó, hogy a szőlő és a pince néha röghöz köti Zsirai Katát, különben folyton úton lenne – na, nem mintha így nem… Itt a Katanapló 16. része, és nem kevésbé zúzós, mint az előző volt…

A múltkor egy szegedi túra előtt dobtam el a tollat, amit most gyorsan fel is kapok, hiszen ismét eltelt a bűvös két hét. Lehet szavazni, melyik két hetem volt keményebb. Lássuk a mostanit!

Helló, Szeged!
Szóval, a bevezetőben említett szegedi trip. Szerintem nem kell bemutatni, hiszen a Szegedi Bornapok az egyik leghosszabb és legrégebbi boros rendezvény, aminek keretében minden évben kiválasztják Szeged város borát. Nos, ebben a bíráló bizottságban is jutott számomra hely, úgyhogy lenyargaltam, bíráltam, és kivételesen maradtam. Megtisztelő volt, hogy felkértek a zsűribe. És nagyon jó volt végre úgy egy rendezvényen lenni, hogy a pult másik felén állok, találkozni sok kedves ismerőssel. Köszi, Szeged!

Helló, szőlőcske és pince!
Másnap tipliztem vissza Mádra, persze Miskolcra csak sikerült azért beszervezni egy találkozót, így elég sokáig tartott hazaérni. Aztán a következő napokban itthon rohangáltam, hol a szőlőbe, hol a pincébe. Csupa jó hír: rengeteg virág, világbékét mutogató fiatal hajtások, rendezett terep, lelassult növekedés kint. Bent a pincében pedig kész borok, úgyhogy lassan palackozást kell beiktatni. Szuper a helyzet, rég voltunk ennyire összeszedettek. Még jó, hogy nincs olyan meleg. Így mindenre jutott idő, amíg a szőlő gondolkozik, hogy mit csináljon: belelendüljön a növekedésbe, vagy hagyjon még nekünk egy kis időt, hogy utolérhessük.

Helló, Mád!
Hétvégén pörgött tovább a verkli. Nem elég, hogy szombaton kitelepültünk ismét, előtte csak sikerült péntekre pár kóstolót elvállalni: egy 43 fős dűlőtúra és még két kisebb csapat. Amúgy mindegyik jó élmény volt, de nem mondom, hogy másnap kipihenten ébredtem. Mindenesetre délben már kezdődött a Mádi Pezsgés, ahol mi a TR Művek udvarán mutattuk be a borainkat és a pezsit. Ez már a sokadik ilyen kis cuki rendezvény, és eddig mindig jutott számunkra hely, amiért hálás vagyok. Hát minden volt, csak tavaszias idő nem. De cserébe kitartó tömeg és jó hangulat igen. Így aztán jó sokáig nyitva tartottunk, és ismét nem kerültem ágyba időben. Vasárnap délelőttre jutott még egy kis munka, de az már nem volt annyira pörgős nap, maradt kis idő a szusszanásra.
Aztán jött is a következő hét, hétfőn már megint iroda, aztán délután volt egy nagyon jó kis dűlőtúra, amit végre nem én tartottam. A szokásos kis mádi kóstolócsapat indult útnak, kiszaladtunk pár mádi dűlőbe, majd volt egy nagyon menő kóstoló, fincsi vacsi. Szóval igazából jól éreztük magunkat. Örültem, hogy tavaszra is sikerült összehozni a társaságot, nem a jövő év elején találkozunk legközelebb.

Helló, oltási szezon!
Ennek a hétnek az elején nem gondoltuk, hogy megérkezik a nyár, sőt. Csütörtökre esőnapot hirdettünk, a borászat aznapra bezárt. Viszont kaptam egy lehetőséget, mehettem szőlőt oltani. Ja, hogy erről még nem meséltem? Nos, pár éve voltam egy tanfolyamon, amit egy kedves barátom tartott. Érdekelt a téma, plusz előtte pár éve ő csinálta meg az egyik területünk átoltását. Nem mellesleg az egyik legmenőbb szőlőoltó szakember. Annyira megtetszett, hogy bekéretőztem gyakorlatozni. És azóta is megyek, ha bírom erővel és idővel. Most Andornaktályára vitt az út, ott épp reggel még nem volt eső. Be is kuporodtam a tőkék mellé a kis csapattal együtt, de közben fülesen intézkedtem időnként. A szőlőben néha üvöltött a zene, vagdostam, kötöztem, haladtam. Egész jól ment a munka, de végül csak megérkezett az eső. Már kevés volt csak hátra, így kitartó csapatunk megszavazta, hogy ezt bizony lenyomjuk ma. Így is lett, kicsit elázva, sárosan zárult az első oltási nap, de nagy volt az öröm, hogy a végére értünk. Jó kis bemelegítés volt a szezonra, nemsokára megyünk tovább.

Helló, Jászberény!
Pénteken lázas készülődésbe kezdtem, ugyanis másnap Jászberénybe vezetett az utam. Kis csapatunk, a Zsendülés összetalálkozott a Berényi Borklub szervezőjével, és összehoztunk egy kis rendezvényt. Három borászat, zene, finom vacsora és még több zene várta az érdeklődőket. Mindezt megfejeltük kezdésként egy régi évjáratos borkóstolóval, ahol már nem kapható borokat mutattunk be.

Ehhez válogattam még péntek délután, és rendes nosztalgikus Hurka lettem, ugyanis a kezem ügyébe került életem első bora. Melegség töltötte el a kis szívem, olyan jó emlékek törtek elő. Erről a borról amúgy sokat beszéltem akkoriban, valahol még a történetét is feljegyeztem. Ide kattintva elolvashatjátok.

Szombaton megtömtem Vihart borokkal, és repültünk Berénybe. Itt is folytatódott a nosztalgia, mindannyian megmutattuk, mit csináltunk a kezdetek kezdetén. Aztán a kóstoló után indult a szabadtéri móka, ami nagyon jól sikerült; remek társaság vett részt az eseményen, és most már az időjárás is mellettünk állt. Megfáradtan kullogtunk a szállásra a rendezvény után, és másnap reggel mentünk még elpakolni. Kaptunk pár belsős infót, hol érdemes kávét inni, ezt ki is használtuk, majd útnak eredtünk. Végül kivételesen nem egyedül mentem hazafele, a Zsendülés egyik oszlopos tagját, nagyon jó barátomat szállítottam Mádra. És mivel nemsokára itt van a szülinapom, meghívott egy ebédre. És láss csodát, a menün szerepelt a kedvenc desszertem. Ki tudja, mi is az? Már volt szó róla, de a kép segít!

Szóval fáradtan, de hazaértem, Mutterkát még elkaptam, ugyanis ő is itt volt Mádon a hétvégén. Bár ő most nem csinált nekem madártejet, durci. Viccelek. Rég volt itt, jó volt egy kis anya-lánya csevej személyesen, nem csak az online térben. Feltankoltam magam harapnivalóval (ez sok mindenkinek ismerős: „kislányom, eszel te rendesen?”), mert nyilván itthon nem volt semmi. Most pedig, hogy megvacsiztam, mindjárt besötétedik, ami csak egyet jelent, nemsokára hétfő. Úgyhogy el is teszem magam, hamarosan jelentkezem, megint lesz bőven miről írni, mert rengeteg eseményünk lesz. Aki nem csak online akar találkozni velem/velünk, most lesz rá bőven alkalom, gyertek! Viszlát!