Várni csak várni, mindig csak várni - Katanapló

Home / Kata napló / Várni csak várni, mindig csak várni – Katanapló
Várni csak várni, mindig csak várni - Katanapló

Azt kell, hogy mondjam, az október végül nem a szüret végéről szólt, hanem minden másról. Nem mintha unatkoztam volna, csak igazán izgultam, nehogy a kintlévőségünknek bármi baja legyen. Olyannyira el voltam havazva, hogy majdnem elfelejtettem jelt adni, de nem ússzátok meg.

Mindenki fut

Október első hétvégéjén rendezték meg a Wine Run Mád elnevezésű versenyt, ami nem az első ilyen, hiszen már a harmadik futam indult el. Most két nap is láthatóak voltunk, pénteken az utolsó palack 2021-es pezsgőket locsolgattam este, másnap a verseny napján pedig a már szokásosnak mondható helyen töltögettük a buborékokat Csabesszel. Rekord nevezés, rekord számú ember, szóval pörögtünk, ahogy kell. Jó volt látni a sok boldog arcot, így kívülről nézve jól sikerült a rendezvény. Remélem, hogy jövőre hasonlóan megszervezésre kerül, mert tényleg jó móka a sportot összekötni a borfogyasztással. Mert ez működik. Nem vagyok egy nagy sportember, de mindig fontosnak tartottam a mozgást. Ha van időm, és nem 40 fok van odakint, akkor előszeretettel kötöm fel a futócipőm, és szaladok ki a dűlőkbe. Nem csak a sport miatt, hanem mert néha jól esik kiszakadni. Számomra a futás az abszolút nyugalom, a teljes kikapcs. Bár a nyár folyamán ezt a lelkesedést a SUP egy kicsit megtörte, de újra futkározós idő van, úgyhogy újra előkapartam a sportcipőm. Látszik, hogy nincs szüret, unalmamban nincs jobb dolgom. Hozzáteszem, most a korai sötétség meghozta a hangulatot az esti bekuckózáshoz is. És pont egy nagyon jó kis könyvet forgattam - Murakami Haruki: Miről beszélek, amikor futásról beszélek.

Másnak szüret, nekünk borkóstolók

A szüret tényleg mindig az év legizgalmasabb időszaka, főleg, ha szüretelsz. Egész hónapban arra vártam, hogy levághassuk a maradék fürtöket, de nem éreztem még azt, amit vártam. Szóval halogattuk a dolgokat. Úgyhogy most a szőlő helyett a kóstolóteremben voltam többet hétvégente, hétköznap pedig a pince mélyén. Alakultak sokat a mustok, már nincs akkora zaj, elcsendesedett és lelassult az erjedés. Bátrabban is mentem neki a lépcsőfokoknak, többet mászkáltam le, hogy már nem volt annyira para ott tartózkodni. Egyre kíváncsibb vagyok, hogy hogyan fognak majd változni. És szinte napi szinten más arcukat látom. Kis jófejek.

A szüret nem csak nekünk izgi, hiszen sok mindenki ilyenkor érkezik a borvidékre. Tök sok kóstolóm volt, anyukám is végre fellátogatott Északra, és hozott egy csomó barátot magával. Szokásos túlórázásban voltam, rohangáltam kóstolóról kóstolóra, szóval kevesebb anya-lánya csevegést tartottunk. De tudtam, hogy Pécsre még le kell szaladnom a hónapban, ott úgyis összeverődik a család, majd bepótoljuk. És így is lett. Szóval volt egy pécsi kanyarom, egy kis családi összejövetel, és robogtam aztán hazafele. Azért örülnék neki, ha közelebb volna. Kár, hogy ilyen ritkán látom a kis családom, a mini Hurkák már nem minik. Repül az idő.

Merkúr retrográd

A hónap vége gyanús volt, kicsit úgy éreztem, hogy tréfálkozik velem valami. Még jó, hogy a szüret nem volt a nyakamon, már csak az kellett volna. Egy ponton úgy éreztem, most minden ellenem van, csak mert nem szüretelünk. Probléma probléma hátán, esténként mikor hazaestem, és végigpörgettem a napot, csak akkor realizáltam igazán: ma se csináltam mást, csak megoldásokon agyaltam. Ez teljesen kiégette a kreatív énemet, és rendesen lestrapált. Úgyhogy mivel láttam, ebben a hónapban már nem szüretelünk, gyorsan elmenekültem pár napra, hogy feltöltődhessek.

Már novembert írt a naptár, mikor visszatértem. Sikerült lenyugodnom, és erőt találnom a folytatáshoz. Hiszen várt még rám egy szüret, meg persze sok minden más. De ez majd a legközelebbi téma lesz. Viszlát!